Magyarország területén már évszázadokkal ezelőtt is készültek olyan borok, melyek híre messzi földre elterjedt.

A történelem során sok kár érte ezen vidékeket, de ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a magyar borkészítés mindig is töretlen volt.

Mi a történelmi borvidék?

A hivatalos definíció szerint, akkor történelmi egy borvidék, ha már évszázadok óta országosan híres bort termelnek rajta. A történelem folyamán ezek a vidékek mindig jelentős szerepet töltöttek be a bortermelésben és a borkereskedelemben.

A régi időkben, a karakteresebb szőlőfajták határozták meg az adott történelmi borvidék borainak főbb karakterét, ízét, színét. A bor minőségét még az is befolyásolta, hogy a történelmi borvidék mely szőlőhegyén termett a szőlő, épp ezért gyakori volt a települések szerinti elnevezést, amit egyes helyek még ma is viselnek, hiába egy nagyobb területet fednek le: Villány, Szekszárd, Eger, Tokaj. Természetesen valódi tájneveket is találunk a névadók között: Balaton-melléke, Ér-mellék, Hegyalja, Szerémség, és nem ritkán jelöltek megyénként is borokat: Zalai, Baranyai borok.

Melyek a legismertebb borvidékeink?

A legismertebb borvidékek a történelmi Magyarország területén a 16. században alakultak ki. Az egyik leghíresebb borvidéket az első világháborút követő békeszerződéssel elcsatolták, ez a Szerémség volt. Ezt követték sorra a somogyi, baranyai, pozsonyi, budai, soproni, egri, borsodi, nógrádi, veszprémi, zalai és végül az erdélyi borok, mint például a Ménesi borvidék. Az Alföld borai közül a kecskeméti és a szabadszállási borvidékek borait ismerték jobban.

Vannak olyan borvidékek, melyek a történelem folyamán kapaszkodtak fel a híresebb termelői vidékek közé. Ilyen például Tokaj, amit a történelmi írásos emlékek csak a 16. századtól említenek, de újabb keletű példát is tudunk mondani, Mórt és vidékét, ami csak a 19. századtól lett híresebb.

Az első rendszeres áttekintő felsorolás

A történelmi borvidékeket elsőként Schams Ferenc vette lajstromba 1833-ban. Ekkor tizennégy borvidékbe sorolta a főbb termőhelyeket. Az 1896-os filoxéra járvány után újabb besorolás következett. A szőlőtermelő vidékek rekonstrukcióját az állam támogatta és irányította, ezt követően készült el az újabb lista, ami már tartalmazta azon szőlőfajtákat is, amelyek mennyiségileg és minőségileg a legjobb termelést adták.

A cél ekkor az volt, hogy megszüntessék az egyes történelmi borvidékek szőlőfajtáinak sokszínűségét, és a felmérésben szereplő legkarakteresebb szőlőfajtákat hagyják meg, hogy egységesebb képet, ízvilágot mutassanak a borvidékek borai. Tizennyolc minőségi bortermelői vidéket különítettek így el, amit csak 1924-ben változtattak meg, figyelembe véve az akkori határok kialakulását.

Ekkor egyes történelmi borvidékeinkben bekövetkeztek termelési változások. Újabb besorolást 1959-ben ejtettek meg, ekkor azonban már az 1990-es évekig érvényben maradt.

A pannonborbolt.hu webáruház színes borkínálatában számtalan borvidék kiváló borait megtalálhatjuk, érdemes körülnézni náluk.

(x)