A csoportos terápiát látatlanban sokan ijesztőnek tartják.

Hisz azt gondolják, biztosan kínosan, feszengve éreznék magukat, ha egy tucat idegen előtt kellene beszélniük a legbensőbb érzelmeikről, akik ráadásul szembesítenék a hibáikkal is.

Csakhogy egy ilyen foglalkozás egyáltalán nem erről szól. Itt ugyanis nem egymás kibeszélése a cél, hanem megérteni a bennünk zajló lelki folyamatokat, felszínre hozni a mélyen gyökerező traumákat.

Pontosan emiatt szerepel kiemelt helyen a Swan Lake Központ terápiás programjában is, hisz a tapasztalatok szerint ezek a csoportos foglalkozások nagyon is eredményesek.

Érzelmeink szavakban kifejezve

A mindennapi életben oly sok olyan pillanat akad, amikor nem beszélünk arról, amit valójában érzünk. Ha például dühít egy munkatársunk viselkedése, vagy igazságtalannak tartjuk, amiért a főnökünk megint rengeteg plusz feladatot sóz ránk, akkor a legtöbb esetben csak csendben tűrünk.

Ez viszont két okból is problémás: egyrészt lehet, hogy a másik félnek fogalma sincs arról, hogy minket zavar a viselkedése, ezért nem is gondol arra, hogy változtatnia kéne, másrészt emiatt továbbra is minden marad a régiben, ami bennünket csak még jobban frusztrálni fog. Ez egy ördögi kör.

Tehát mindkét fél érdeke (de elsősorban a sajátunk) az, hogy megtanuljuk kimondani, amit gondolunk, érzünk. A csoportterápia pedig kitűnő alkalmat kínál erre, hisz a foglalkozások során félelem nélkül elmondhatjuk, ha például zavar, ha az egyik társunk mindig késik az összejövetelekről, mert tiszteletlenségnek tartjuk.

Ebből kiindulva a többiek és a terapeuta segítségével kideríthetjük, hogy vajon ez a reakció honnan ered. Lehet, hogy valaha valaki tiszteletlenül bánt velünk, és bennünk ez mély nyomot hagyott?

Egy helyzet, többféle reakció

Az emberi viselkedés többnyire jól begyakorolt sémákból áll, melyeket általában már rutinszerűen alkalmazunk. Ugyanakkor fontos tisztában lenni vele, hogy egy-egy adott helyzetre sokféleképpen lehet reagálni, noha általában ugyanazt a módszert alkalmazzuk. Csakhogy lehet, hogy ez a séma többet árt, mint használ.

Vegyük az alábbi példát: egy hideg téli napon azt látjuk, hogy a párunk kabát nélkül megy ki a szabadba. Mit teszünk? Ha rögtön szólunk neki, esetleg utána visszük a kabátját, ebből azt szűrheti le, hogy nem tartjuk elég önállónak ahhoz, hogy saját döntést hozzon, anyáskodni akarunk felette, és ez frusztráló lehet számára, így konfliktushoz vezethet.

De ha nem cselekszünk rögtön, hanem várunk egy kicsit, és látjuk, hogy valóban vacog odakinn, és kivisszük neki a kabátját, akkor felnőttként kezeltük, hagytunk neki időt arra, hogy magáról gondoskodjon, és hibázzon. Tehát nem helyette cselekedtünk, hanem segítő kezet nyújtottunk neki, ami nagy különbség.

A csoport ereje az elfogadásban rejlik

A lelki fájdalmak nem tudnak megszűnni mindaddig, amíg ki nem mondjuk, ami nyomaszt minket. A csoportban ehhez minden adott, hisz a tagok megértik, és elfogadják egymást, még akkor is, ha valaki esetleg hibázik..

(x)